Cattie megmondja

Kedves Cattie!

Egy viszonylag apró dologban szeretném a segítségedet kérni. Hamarosan elérkezik az idő, amikor választhatok magamnak egy háziállatot. Csak az a baj, hogy nem tudom, mi mellett döntsek. Mit tanácsolsz, Cattie, mit válasszak: lovat, kutyát, hörcsögöt, nyulat, valami madarat? Vagy mit?

Segítségedet előre is köszönöm!

„Egy lány, aki nem tud dönteni”

Kedves Döntésképtelen Leányzó!

Először is hadd fejezzem ki érzéseimet: Pffff!

Kétszer is elolvastam a leveledet, még a szerkesztő szemüvegét is kölcsönkértem – reméltem, hogy csak rosszul látok. De nem. Te ezt írod: „Mit válasszak: lovat, kutyát, hörcsögöt, nyulat, valami madarat?”

Hahó, csak nekem támadt hiányérzetem?! Vagy tényleg lehetséges, hogy kifelejtettél valamit a felsorolásból? Hát a cuki CICÁKRA nem is gondolsz?! Ők szóba se jöhetnek?

Nos, gyermekem, már megbocsáss, hogy ismétlem önmagam, de a leveledre újfent csak annyit mondhatok, hogy: Pffff!

Cattie – aki most egy kicsit morcos…

————————————————————————————————————————————————-

Kedves Cattie!

Azért írok neked, mert van egy lovam, 16 éves hidegvérű. Nagyon lusta, nem akar menni. Mi lehet az oka? Már állatorvos is látta, azt mondja, semmi baja. Úgy szeretném, ha futna, mint a szél!

Moncsi

Kedves Moncsi!

Pf! Áruld már el nekem, gyermekem, láttál te már életedben akárcsak egyetlen 16 évest is futni? Az utolsó busz után, buliból hazafelé – esetleg. De egyébként? Ilyen idős korban futni? Az nem menő! Hagyd már békén a szerencsétlen párát, az ég szerelmére! Figyel meg, majd kinövi.

Üdv: Cattie

————————————————————————————————————————————————-

Szia, Cattie!

Tetszik a rovatod! A segítségedet kérem. Az a baj, hogy a barátnőmmel folyton vitázunk

egy másik ,,barátnő” miatt. És nem akar kibékülni. Mit csináljak, Cattie?

Üdv: magányos Fanni

Drága gyermekem!

Hogyan is írhatod a neved mellé, hogy magányos? Hiszen neked két „barátnőd” is van! És milyen izgalmas lehet ez a barátság, ha folyton csak vitáztok! Unalmas is mindig mindenben egyetérteni, meg jóban lenni a másikkal, nem igaz? Minek is hát kibékülni? Ha ez téged mégis zavar (furcsák vagytok, ti, emberek!), elmondom, mi, macskák, mit teszünk, ha valaki vagy valami a terhünkre van: 1. Felismerjük, hogy valaki vagy valami a terhünkre van. 2. Meg akarunk tőle szabadulni. 3. Megszabadulunk tőle. 4. Igazi barátot keresünk. 5. Ismét jól érezzük magunkat.

A „megszabadulásnak” több módja van: mivel fárasztó a másiknak a lelkére beszélni, egyszerűen csak faképnél hagyjuk az illetőt. Ha pedig értetlenkedik, megkarmoljuk. Én persze neked ez utóbbit nem tanácsolom, mert hiszen mégiscsak a „barátnőidről” van szó…

Sok sikert, majd számolj be!

Cattie

————————————————————————————————————————————————-

Szia, Cattie!

Azért írok neked, mert a lovam, Bagó nem hallgat rám. Egyszerűen soha nem csinálja azt, amire kérem, hiába próbálkozom. Kimegyek érte a karámba, hogy bevigyem, de nem engedi, hogy megfogjam, és még meg is harap! Cattie, légy szíves, segíts, ha tudsz!

J.

Kedves J.!

Először is: hagyd abba a próbálkozást. Ne próbáld, hanem csináld, amit elterveztél! Ha a macskák mindig csak próbálkoznának az egérfogással, hát éhesek maradnának! Ezért az okosabbja eleve nem is próbálkozik, hanem csak odamegy hízelegni a gazdájának, és tessék: hamar el is éri a célját. Egyébként jut eszembe: az állatoknál egyvalamivel lehet biztosan célt érni. S ez nem más, mint a kaja. Vigyél neki valamit, amit szeret, és biztosan hagyja magát megfogni. A másik választásod pedig, hogy azt csinálod, amit a lovad akar, és akkor nincs konfliktus. A harapdálással kapcsolatban meg csak annyi a megjegyzésem: sejtelmes hangyaboly! Mi vagy te? Egérke? Legközelebb harapj vissza, és kész!

Remélem, segítettem!

Cattie